Versírás


Egy versért mindent megteszek…

Leszek szerelmes
Vagy bús ifjú
Vén agglegény
Csak a remény legyen meg
Hogy szép verset írjak…

De mi az, hogy szép vers?
Hisz tetszeni nem akarok senkinek…
De megfelelni bárkinek jó lenne,
Miszerint a versben magára ismerjen
Az ki olvassa
Az kinek üres a tegnapja
Vagy akinek holnapja kecsegtető álomszerű vágy
És legyen már a szerelem jelen
Legyen valóság
Legyen megtörtént pillanat, amiről olvasol

Ez baromság…
Mert nem tudok úgy írni
Hogy ne váljak egyé a gondolattal
Ne szülessek meg a pillanattal
És ne én legyek A VERS
Az öröm vagy szenvedés
A szerelem vagy szenvedély
És így annyit megéltem már
Nem is hiszed
Nem is értheted

Már mindenkit szerettem
Már mindenkit megcsaltam
Többször újjászülettem
Többször meghaltam

Voltam minden
Voltam senki
Nem is tudom melyik jobb lenni…

Egyszer ez
Egyszer az
Valójában mindenkinek más vagyok
És nincs varázs
Mert ki tudja mi a hatás…

Szeretsz?
Kedvelsz?
Ismersz? Tényleg?
Szeretsz? Reméled?
Megölelsz?
Leszel a holnapom?
Ha nem is akarom?

Mert én akkor is megírom…

Ez az én szenvedélyem…
Fájdalmam és szerelmem…
Ha bele halok is…
Ha akarod, ha nem akarod…

Én is ilyen író vagyok…