Versírás


Egy versért mindent megteszek…

Leszek szerelmes
Vagy bús ifjú
Vén agglegény
Csak a remény legyen meg
Hogy szép verset írjak…

De mi az, hogy szép vers?
Hisz tetszeni nem akarok senkinek…
De megfelelni bárkinek jó lenne,
Miszerint a versben magára ismerjen
Az ki olvassa
Az kinek üres a tegnapja
Vagy akinek holnapja kecsegtető álomszerű vágy
És legyen már a szerelem jelen
Legyen valóság
Legyen megtörtént pillanat, amiről olvasol

Ez baromság…
Mert nem tudok úgy írni
Hogy ne váljak egyé a gondolattal
Ne szülessek meg a pillanattal
És ne én legyek A VERS
Az öröm vagy szenvedés
A szerelem vagy szenvedély
És így annyit megéltem már
Nem is hiszed
Nem is értheted

Már mindenkit szerettem
Már mindenkit megcsaltam
Többször újjászülettem
Többször meghaltam

Voltam minden
Voltam senki
Nem is tudom melyik jobb lenni…

Egyszer ez
Egyszer az
Valójában mindenkinek más vagyok
És nincs varázs
Mert ki tudja mi a hatás…

Szeretsz?
Kedvelsz?
Ismersz? Tényleg?
Szeretsz? Reméled?
Megölelsz?
Leszel a holnapom?
Ha nem is akarom?

Mert én akkor is megírom…

Ez az én szenvedélyem…
Fájdalmam és szerelmem…
Ha bele halok is…
Ha akarod, ha nem akarod…

Én is ilyen író vagyok…

Hogyan?


Hogyan mondjam el neked
Hogy féltelek?
Mert szeretlek
Nem is tudhatod menyire…

Hogyan mondjam el neked
Hogy várok rád
Nap, mint nap
Reggel, este, minden hétköznap…

Hogyan mondjam el?
Hogyan fedjem fel?
Most is csak versben mondom el,
Hisz most is alszol
Most sem vagy velem…
Ez szomorú szerelem…

Pedig mindent megtennék
A mindened lennék
Magam sem tudom mennyire
Vagyok képes mindenre

Késő van
Kialudt a parázs a kályhában
És a holnapban
Van-e remény, hogy merészebb legyek
És megérted-e, ha szólok
Hogy mi az, amit mondani óhajtok
Hogy nélküled nincs értelem,
Nincs végtelen
Nincs jelen
Nincs szerelem
Nincs holnap
Nincs tegnap
Nem vagyok

Hiába akarok…

Boldogság




 
a boldogság megfogalmazhatatlan
csak van
belülről éled
és mindent éltet
a mindennapokat
a pillanatokat
elsöpörve azt ami nem fontos
ami gondot hordoz
 
 
figyeld meg mitől ébred
figyeld az erejét
figyeld miért kérted
 
 
és ragaszkodj hozzá
zárd a szívedbe
mint ahogy a kályhában is lezárod a tüzet
hogy a szobád még jobban fűthesd
gerjeszd nagyobbra ezt az érzést
hogy ne lehessen kérdés
neked kell a boldogság a mához
és a holnaptól is ezt várod
 
 
boldogság és szerelem
ez a kettő együtt jár
és nincs határ...

Ez jó


 


átköltöztem
más a világ
minden idegen
ismeretlen és szép                                

ködös az őszi reggel
mindig ezt vártam
csend legyen
ez nekem egy szerelem

mintha nem múlna el a reggel
megáll az élet pár perce
talán fél órára
nem hiába

füstös a levegő
éltető meleg érzés
bár a levegő hideg
ez most nem is kérdés

haldoklik a természet
de bennem éled az élet
az energiát ellopom
ebből lesz a holnapom

mintha mindent átéreznék
mintha minden én lennék
mintha mindent értenék
mintha csak én léteznék

Mondd el

 


Mondd el
mielőtt lehullnak a levelek
mielőtt elalszik a táj
mielőtt még nem fáj
hogy benned maradt
a gondolat…

Mondd el
mielőtt elalszik a szikra
mielőtt még nem múlik az emlék
mielőtt szeretnéd
hogy megtörténjen
hogy jelen legyen

Mondd el
hisz sose tudhatod
mi lesz utána
csak azt látod, most mi van
amikor nem mondod el
mi él a szívedben

Mondd el
és szeresd így önmagad
mert minden kimondott őszinte szó
bátorító
és tisztelet az Istennek
és szerelem az embernek.