Körforgás



Szólj magadról
adj magadból.
Szólj másokhoz,
adj másoknak.
Ne rejtsd szívedbe
élményeid,
tegnapjaid,
érzéseid,
kéréseid.
Ki kell nyílnod,
hogy lássanak,
meg kell nyílnod ,
hogy kapjanak.
És minden ajándékod,
emléked és tetted,
ajándékként
száll vissza rád,
tér vissza hozzád.

Önmagadban önmagaddal




Légy aki vagy
és így vagy szép
könnyekkel
elvekkel
harcokkal...

Szeretem, hogy látom
benned a küzdelmet,
hogy már a fényben élsz
és remélsz
de még kötődsz a tegnaphoz
mert fáj az elengedés...

De meg kell tanulnod
ha nem is akarod
beengedni a holnaphoz
a jövő szelét, 
hogy megtörténjen az 
újonnan teremtés, 
és ne fájjon a kötelék
mert nincs...

És belép
életedbe amit régóta vársz
ami önmagad lehetsz
és szeretsz
és szeretsz...




Látok, hallok, mesélek



Ha behunyom a szemem, látok.
Ha befogom a fülem, hallok.
Ha becsukom a szám, gondolataimmal mesélek.

És véget vetek a rohanásnak.
És Önmagamba nézek.
És látok.
És hallok.
És mesélek, és élek...

Élek a mának, formál a jelen
és látom már, hogy van végtelen.

És meghallom a természet hangját,
az élet leghalkabb zsivaját.

És új dolgokról mesélek.
A szívem dobbanásáról,
egy világról,
ahol máshogy látok
és máshogy hallok mint eddig,
és nem teszek semmit
csak elfogadom,
hogy vagyok.

És szeretem ahogy látok.
És szeretem ahogy hallok.
És szeretem ahogy Neked mesélek.


A csend



A csendben szeretlek
nézni Téged
ahogy alszol,
és csendben szeretlek ölelni
és érezni,
hogy ezt csak én tudom így
és meg sem súghatom,
hogy mi történik,
hogy körülötted
egy végtelen érzelem
hálót sző,
mely megérint és éltet,
csendben körülölel Téged.

A csendben szeretlek
ölelni Téged
ahogy alszol,
és csendben szeretem
simogatni mindened.
Akkor én is csend vagyok
és az is maradok.

Blog





Százan olvasnak naponta.
Száz ember gondolatában élek naponta.

Lehet, hogy szeretnek?
Lehet, hogy nem?
Lehet, hogy nevetnek?
Lehet, hogy nem?

Lehet, hogy örülnek ha újat kapnak tőlem?
Lehet, hogy reményt is lopnak tőlem?

Lehet, hogy helyettük mondom ki a szavakat?
Lehet, hogy nélkülük írom meg a sorokat?

Lehet, hogy én vagyok az ő múltjuk, jelenük?
Lehet, hogy miattam formálódik a jövőjük?

Lehet, hogy lehet?
Vagy lehet, hogy biztos?

Semmi sem fontos, csak a most,
az ITT és MOST.
És Te és Én, és a végén, ami összeköt.
Mint ez a blog amit olvasol.

És holnap már más leszel, mint tegnap voltál.
Mert megérintett egy gondolat és ötlet.
S többet nem kell tenni.
Csak elmenni amerre a szíved visz.

És vidd magaddal te is amit képviselni szeretnél.
Amivel az emberek elé kilépnél.
Mondva:
nézzétek, ez vagyok ÉN
és így szeressetek
velem nevessetek
míg itt vagyok
és a holnapok
együtt legyenek szépek
együtt teremtsük meg a mindenséget!

Két baba vers


Találós

Icipici fogacskák
kocognak a kiságyban,
kicc kocc kicc kocc,
icipici szemecskék
kukucskálnak ki onnan,
icipici kis fülek
hallgatóznak suttyomban,
icipici kiskezek és kislábak
mozognak nagy tempóban.
Ki ez?
Emese!



Gyerekkor

Hol volt, hol nem volt,
volt egyszer egy Emese,
ágyában sok kedvence,
napocska és elefánt
csiri csörgő lógicán.
Rázogatja ide-oda,
jó hangos lesz majd a szoba.
Mindenki vele nevet
eő eő eőőő…
Anya Apa mindig szeret!

2012 első verse





Akkor már

Amikor már nem kellenek a szavak, hogy szóljak.
Amikor már nem kellenek a hangok, hogy halljak.
Amikor már nem kell a fény, hogy lássak.
Amikor már nem kellenek a mozdulatok, hogy öleljek.
Amikor már nem kell egy társ, hogy szeressek.
Akkor már Isten szavával szólok.
Akkor már Isten fülével hallok.
Akkor már Isten szemével látok.
Akkor már Isten karjával ölelek.
Akkor már Isten szívével szeretek.
És szeretek.
És szeretek.
Mert Én Vagyok a Hang.
Mert Én Vagyok a Fény.
Mert Én Vagyok az Ölelés.
Mert Én Vagyok a Szeretet.
A Szeretet.
A Szeretet.