Versírás


Egy versért mindent megteszek…

Leszek szerelmes
Vagy bús ifjú
Vén agglegény
Csak a remény legyen meg
Hogy szép verset írjak…

De mi az, hogy szép vers?
Hisz tetszeni nem akarok senkinek…
De megfelelni bárkinek jó lenne,
Miszerint a versben magára ismerjen
Az ki olvassa
Az kinek üres a tegnapja
Vagy akinek holnapja kecsegtető álomszerű vágy
És legyen már a szerelem jelen
Legyen valóság
Legyen megtörtént pillanat, amiről olvasol

Ez baromság…
Mert nem tudok úgy írni
Hogy ne váljak egyé a gondolattal
Ne szülessek meg a pillanattal
És ne én legyek A VERS
Az öröm vagy szenvedés
A szerelem vagy szenvedély
És így annyit megéltem már
Nem is hiszed
Nem is értheted

Már mindenkit szerettem
Már mindenkit megcsaltam
Többször újjászülettem
Többször meghaltam

Voltam minden
Voltam senki
Nem is tudom melyik jobb lenni…

Egyszer ez
Egyszer az
Valójában mindenkinek más vagyok
És nincs varázs
Mert ki tudja mi a hatás…

Szeretsz?
Kedvelsz?
Ismersz? Tényleg?
Szeretsz? Reméled?
Megölelsz?
Leszel a holnapom?
Ha nem is akarom?

Mert én akkor is megírom…

Ez az én szenvedélyem…
Fájdalmam és szerelmem…
Ha bele halok is…
Ha akarod, ha nem akarod…

Én is ilyen író vagyok…

Hogyan?


Hogyan mondjam el neked
Hogy féltelek?
Mert szeretlek
Nem is tudhatod menyire…

Hogyan mondjam el neked
Hogy várok rád
Nap, mint nap
Reggel, este, minden hétköznap…

Hogyan mondjam el?
Hogyan fedjem fel?
Most is csak versben mondom el,
Hisz most is alszol
Most sem vagy velem…
Ez szomorú szerelem…

Pedig mindent megtennék
A mindened lennék
Magam sem tudom mennyire
Vagyok képes mindenre

Késő van
Kialudt a parázs a kályhában
És a holnapban
Van-e remény, hogy merészebb legyek
És megérted-e, ha szólok
Hogy mi az, amit mondani óhajtok
Hogy nélküled nincs értelem,
Nincs végtelen
Nincs jelen
Nincs szerelem
Nincs holnap
Nincs tegnap
Nem vagyok

Hiába akarok…

Boldogság




 
a boldogság megfogalmazhatatlan
csak van
belülről éled
és mindent éltet
a mindennapokat
a pillanatokat
elsöpörve azt ami nem fontos
ami gondot hordoz
 
 
figyeld meg mitől ébred
figyeld az erejét
figyeld miért kérted
 
 
és ragaszkodj hozzá
zárd a szívedbe
mint ahogy a kályhában is lezárod a tüzet
hogy a szobád még jobban fűthesd
gerjeszd nagyobbra ezt az érzést
hogy ne lehessen kérdés
neked kell a boldogság a mához
és a holnaptól is ezt várod
 
 
boldogság és szerelem
ez a kettő együtt jár
és nincs határ...

Ez jó


 


átköltöztem
más a világ
minden idegen
ismeretlen és szép                                

ködös az őszi reggel
mindig ezt vártam
csend legyen
ez nekem egy szerelem

mintha nem múlna el a reggel
megáll az élet pár perce
talán fél órára
nem hiába

füstös a levegő
éltető meleg érzés
bár a levegő hideg
ez most nem is kérdés

haldoklik a természet
de bennem éled az élet
az energiát ellopom
ebből lesz a holnapom

mintha mindent átéreznék
mintha minden én lennék
mintha mindent értenék
mintha csak én léteznék

Mondd el

 


Mondd el
mielőtt lehullnak a levelek
mielőtt elalszik a táj
mielőtt még nem fáj
hogy benned maradt
a gondolat…

Mondd el
mielőtt elalszik a szikra
mielőtt még nem múlik az emlék
mielőtt szeretnéd
hogy megtörténjen
hogy jelen legyen

Mondd el
hisz sose tudhatod
mi lesz utána
csak azt látod, most mi van
amikor nem mondod el
mi él a szívedben

Mondd el
és szeresd így önmagad
mert minden kimondott őszinte szó
bátorító
és tisztelet az Istennek
és szerelem az embernek.

Kertészkedés

 


ültettem,
de nem csak növényt
hanem szívem örömét is,
szívem vágyát,
életem álmát
egy új világot
mit ápolhatok
mit megmutathatok
mivel megajándékozhatok
pár élőlényt, pár embert…

de legfőképp önmagam ajándékoztam meg
napokkal, hónapokkal
amikor láthatom az áldást
a teremtésem gyümölcsét
értékét

és boldog vagyok,
itt ülök a kertben és ébren,
tátott szájjal bámulok,
hogy mily csodás Isten
és milyen hatalmat adott nekem,
hogy szebbé tegyem
az életem

áldalak érte Istenem!

a szerelem



A szerelem mindig magány
A szerelem mindig talány
A szerelem mindig volt…

A szerelem Te vagy
Még ha nem is hiszed
Még ha nem is mered
Még ha nem is ismered...

Ez igaz
Ez a jelen
Ez a szerelem
Ez a végtelen
Megmagyrázhatatan érzelem

Te tudod?



 


álmodok vagy élek?
megoldást remélek?
vagy megoldom magam?
vagy hagyom ezt másnak?
egy tisztább világnak?

ide születtem
és lettem
fény
remény
élet
és erény
szerelem
vagy szenvedély

és azzá válhatok amivé szeretnék

számodra mi lehetnék?
minek látnál szívesen?
milyennek fogadnál be lelkesen?

álmodok vagy élek?
és ez kinek az álma?
ki élete? vágya?
ki vagyok én?
te tudod?
én nekem elárulod?

Néha jó lenne



 


néha jó lenne nem itt lenni
néha jó lenne nem ismerni
néha jó lenne elfeledni

néha jó lenne itt maradni
néha jó lenne kikapcsolni
néha jó lenne megismerni

néha jó lenne mást tenni
néha jó lenne megölelni
néha jó lenne szeretgetni

néha jó lenne kipróbálni
néha jó lenne kifejezni
néha jó lenne befogadni

néha jó lenne kimondani
néha jó lenne elfogadni
néha jó lenne vállalni

néha jó lenne szárnyalni
repkedni
pillangóvá változni

Szívek dobogása

 

 
És dobogott két szív
nagyon-nagyon közel.
Csend van.
Egy ember egy másikat ölel.

Hallják egymás lélegzését,
érzik egymás lüktetését.

A szívek gyorsan vernek
külön ütemben,
a test mégis harmóniát talál
ebben a lendületben.

Néha nem lélegeznek
csak a pillanatra figyelnek

Eggyé válnak egymással,
megismerkednek
egy ismeretlen világgal.

Van, hogy nagyokat lélegeznek
átadják magukat az élvezetnek.

Most nincsenek szavak,
nincsenek válaszok,
nem is kellenek
mert vannak dobbanások.

Jó lenne így maradni napokat,
a szívekkel érezni a holnapokat!

Bemutatkozás



(bemutatkozás egy közösségnek)

Kik vagyunk?
Jó kérdés...
Ismerjük önmagunk?
Mondjam el,
hogy mit szeretnénk,
hogy a világ lásson bennünk?
Azzá kell lennünk?

Bármi amit látsz
és tetszik bennünk
önmagadban találtad meg
önmagadban ismerted meg
és tetszik neked.

Bármi amit látsz bennünk
és ellenzed
az önmagaddal küzdelmed

Így tükör vagyunk és ölelés
önmagadnak megismerés.

Holnap már mások leszünk általad,
engedd meg, hogy a holnap
többet mondjon mit most mondhatnék
mit önmagunkról megfogalmaznék.

Általad leszünk
béke vagy forradalom,
ha úgy akarod,
ha úgy akarom.

Teremtek



Egy új világot teremtek
Egy vágyat valóra váltok

És sorba megjelennek,
maguktól,
amik kellenek
és közben meglátom
(ha kell)
mit tegyek,
hol legyek,
hogy az álomvilág
megszülethessen
megjelenhessen a jelenben.

De nagy részben semmit sem teszek,
csak hiszek a teremtésben
és gyönyörködök egy új világ születésében,
aminek részese leszek.

Lenyűgöző látvány,
ahogy minden irányból
egyszerre mozdul meg minden,
és magától válik igazzá
és lesz valósággá.

Most nincs idő,
nincs anyag,
nincs határ.

Most nem én alkotok,
az Univerzum jobban tudja
mi a munka,
és mi a teremtés kulcsa.

Én most egy új világot teremtek
Egy vágyat valóra váltok

Nem sürgetek
Nem aggódok
Nem félek

Szívből örülök
Mosolygok lelkemmel
Teljes szerelemmel

Ma




Ma a mának örültem
Nem volt bennem tegnap
Nem volt bennem holnap
Ma csak ma volt

És…

Gyönyörű volt a reggel
Tele szerelemmel

Gyönyörű volt az egész napos havazás
Lelkemre talált a megnyugvás

Havazás és szerelem
Csak Veled lehet ez ilyen
A mai napot nem feledem

Gyönyörű volt a szánkózás
Gyerek kacajjal
Gyönyörű volt a hókotrás
Teli lapáttal

Ma a mának örültem
Nem volt bennem elvárás
Nem kerestem célt
A ma csak megtörtént

Vágy az ismeretlenbe


Elhiszed a legmélyebb vágyad?
Elhiszed, hogy holnap máshol lesz az ágyad?

Mered nézni, hogy amit reméltél
szemed előtt válik igazzá?

Mersz semmit sem tenni,
hogy magától születhessen újjá?

Hihetetlen ez az élet!
Elhiszed, hogy elég ha reméled?

El tudod mindezt fogadni a szívedben,
hogy életre kelhessen a jelenben?

Elengeded a múltat,
ami lezárja az utad?

Mersz felnőni és szárnyalni,
egy új életet elfogadni?

Mersz nem félni, és csak élni?



Ingyen ölelés




Az ölelésnap rólam szólt,
fülig érő mosollyal,
nyitott szívvel
végre magam lehettem
és így tehettem valamit magamért.

Loptam az arcokra mosolyt
szívekbe érzelmet
ébresztettem ölelni szerelmet.

Volt, hogy szaladtam és
berobbantam az életekbe
meglepve a pillanat mámorával
fiút, lányt, felnőttet,
öreget, fiatalt, gyereket.

Energia voltam,
kézzelfogható öröm,
szenvedélyes nevetés,
és mások is ilyenné váltak
amikor a karomban álltak.

Az ölelésnap rólam szólt
és a kedvem nem csitult,
minden öleléssel
többet és többet kaptam
és adtam
és szárnyalhattam.

Mintha mindenkit ismertem volna,
akit megöleltem
az arcokra nem emlékszek,
de az ölelések
megmaradtak mind bennem,
ez gazdagít engem.

Eltűntek félelmek,
születtek érzelmek és
pillanatok amire emlékezhetünk,
amiket soha sem feledünk
és egykor továbbadunk,
ahogy az élet útján haladunk.

Köszönöm nektek,
akik megöleltetek!